Cékla Wellington

A Wellington a brit konyha egyik zászlóshajója, mely a marhahús méltó dicsérete: a szép darab bélszín melyet körülölel egy gombás paté, és egy ropogósra sült levelestészta. Nagyon szép látvány, amint szeletelik a Wellington roládot, s keresztmetszetében gyönyörűen látszanak a rétegek: a roppanós levelestészta, a gombakrém, és a rózsaszín hús,… mely – mondjuk ki – „vérzik”. Na nekem itt szakad meg a film! Kövezzetek meg, én nem igazán kedvelem a „vérző”,vagyis rare marhahúst. Ízlések és pofonok… Na hát pont ezért találták ki a más töltelékkel gazdagított Wellingtont! Próbálkoztam már marhahús helyett  (sertés) szűzpecsenyével, csirkemellel, ami egész finom választás.  Viszont vannak a különböző zöldséges verziók, mint például a gombás,  a spárgás vagy a céklás. Jelen esetben a céklásra esett a választás… több okból is.

Céklaimádóknak mindenképp ajánlom, akik nem szeretik a céklát, szerintem ezáltal a fogás által megkedvelik, mert olyan ízes a fűszereknek és az egyéb hozzátevőknek köszönhetően … na meg azoknak is ajánlom, akik nem eszik a húsos verziót.

HOZZÁVALÓK:

• 600g cékla sütve vagy főzve és reszelve
• 500 g csiperkegomba
• 150 g pirított dió
• só
• 1 MK szegfűbors
• ½ MK feketebors
• 2 ágacska friss kakukkfű
• 2 gerezd zúzott fokhagyma
• 1 csokor snidling
• 3-4 EK balzsamecet
• 2 cs. leveles tészta

A mártáshoz:

• 200ml tejszín
• 2EK szójaszósz
• 1 csapott EK liszt

ELKÉSZÍTÉSE:

A céklát negyedekre vágjuk, sózzuk, picit olajozzuk, és megsütjük, majd hagyjuk kihűlni, és egy kis friss kakukkfű társaságában aprítógépben pépesítjük.

A diót tepsire terítjük, és sütőben pár perc alatt megpirítjuk, kicsit hűlni hagyjuk majd ledaráljuk.

A gombát a fokhagymával szintén aprítógépben pürésítjük, majd serpenyőben pici olajat hevítünk, s ezen a masszát párolni kezdjük, sózzuk, borsozzuk, kevergetjük-kavargatjuk, hagyjuk, hogy levet eresszen, majd hagyjuk, hogy ebből elpárologjon valamennyi. Ezen a ponton hozzáadjuk a pirított, darált diót, és a finomra vágott snidlinget, jól átkeverjük, hagyjuk, hogy egyet pöffenjen, majd félretesszük, hadd szívja be a dió a gomba ízes-fűszeres maradék levét.

Ha a diós-gombás massza kissé kihűlt, s a gomba leve is felszívódott, hozzáadhatjuk a pürésített céklát. Jól összekeverjük, és kikerekítjük az ízeket sóval, a balzsamecettel, esetleg borssal, ahogy jólesik.

A levelestésztát kiterítjük, és hosszában az egyik felére ráhalmozzuk a céklatölteléket, tömött hengert formálva.

Erre ráhajtjuk a levelestészta másik felét, mondhatnám, becsomagoljuk, és villával lenyomkodjuk, bezárjuk a széleket. Fontos, hogy a tölteléket szépen megformázzuk, mert ez lesz a rolád dísze, ha majd készen felszeleteljük. Ugyanezt a műveletet megismételjük a másik csomag leveles tésztával. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, majd srégen, kb. 2 cm távolságban finom vágásokat ejtünk a tészta felszínén- itt távozik majd a gőz…

180 fokra előmelegített sütőbe küldjük.

Amíg sül, összedobjuk a mártást. Mi sem egyszerűbb énnél?! A tejszínt összekeverjük a szójaszósszal és a liszttel, majd kevergetve sűrűre főzzük.

 A Wellingtont aranybarnára sütjük, ez sütőfüggő, de mondjuk fél óra alatt megvan.  A töltelék már hőkezelt, ezért elegendő, ha a tésztaréteg ropogósra és csinos aranybarnára sül.

Kicsit hagyjuk hűlni, friss salátával, és az ízes mártással kínáljuk.