Expressz somlói galuska- ahogy én készítem

Ki ne ismerné a somlói galuskát?! Elvétve esetleg akadhat, aki még nem kóstolta.  A 20. század ötvenes éveiben jött a napvilágra, azóta is nagy népszerűségnek örvend.  Sokan készítik, és sokan vallják, hogy klasszikusokat szó szerint, vagyis ez esetben egy klasszikus receptet grammra be kell tartani…

Nos, be kell ismerni, hogy eme édesség elkészítése az eredeti recept alapján roppant időigényes: háromféle piskótalap, háromféle öntet… Ezért, urambocsá’, én néhány lépést leegyszerűsítettem, és így sikerült lényegesen lerövidíteni és felgyorsítani a folyamatot.  Szerintem, ahogy a visszajelzések is igazolják, ez nem ment a végeredmény rovására.

Ezt a desszertet már nagyon sokszor készítettem különböző alkalmakra, különböző életkorú és összetételű társaságoknak: vasárnapi desszertnek, kisebb -nagyobb családi összejövetelre, 30 jó étvággyal rendelkező, hálás kosztos diáknak, szilveszteri partira, és még sorolhatnám…

Az alábbi mennyiség egy szolidabb adag. Természetesen ezt meg lehet duplázni, sőt triplázni is, de felezhető is akár… ahogyan az igények megkívánják.

HOZZÁVALÓK:

A piskótához

• 6 tojás
• 6 EK kristálycukor
• 6 púpos EK simaliszt
• 1-2 EK kakaópor (cukrozatlan)
• 1 TK sütőpor
• 1 csipetnyi só
• 1-2 csepp ecet
• 1-2 EK langyos víz
• 1-2 marék durvára vágott dió

A vaníliapudinghoz:

• 500 ml tej
• 2-3 EK kristálycukor
• 1 csomag vaníliás pudingpor
• diónyi vaj

A barackos öntethez

• 200 ml hígabb baracklekvár
• 50-100 ml rum – attól függ, mennyire ütőset szeretnénk
• víz szükség szerint- a baracklekvár felhígításához
• esetleg valamilyen aszalt gyümölcs: mazsola, áfonya, barack…

A csokoládéöntethez:

• 100g főzőcsokoládé
• 50 ml tejszín (pl.33%-os)
• 1 TK étolaj

ELKÉSZÍTÉSE:

Először készítsük el a piskótaalapot. Válasszuk szét a tojásokat.  A fehérjéket tegyük egy magasabb falú keverőtálba, adjuk hozzá a pár csepp ecetet, a csipetnyi sót, s az eszköztárunkból vegyük elő a lapátos habverőnket, és turbó üzemmódba kapcsolva kezdjük el a hab előállítását. Kb. egy perc keverés után adagoljuk a cukrot- szépen lassan, kanalanként… ,és addig ki se kapcsoljuk a habverőt, amíg a hab olyan kemény lesz, hogy a lapátok kis hullámokat rajzolnak beléje!

Ezután egyenként a kemény habhoz adjuk a tojások sárgáját, óvatosan beledolgozzuk őket. Ehhez a szép sárgás masszához jöhet kanalanként a sütőporral elvegyített liszt – de ezt nagyon óvatosan, nagyon lassú fokozaton, nehogy nagy kárt tegyünk a habban. Ha ügyesen dolgoztunk, a liszt hozzáadása után a masszánk szép levegős és könnyed maradt.

Nagyjából kettéosztjuk a masszát és a felét egy sütőpapírral bélelt tepsibe (kb. 40x50cm) öntjük, lapátoljuk. A másik feléhez hozzáadjuk a kakaóport és a pici vizet, majd szépen, egyenletesen eldolgozzuk, ne maradjanak csomócskák benne. Ha elkészültünk vele, ráöntjük a tepsiben várakozó világos rétegre, és – ezt a részt nagyon kedvelem – egy villa segítségével lazán egymásba vegyítjük az ’ebony’ és ’ivory’ részt – a sötétet és a világosat. Olyan művészien márványossá varázsoljuk. Jujjj, ez de jó!!!

Ezután jön a maréknyi, durvára vágott dió, amelyet rászórunk az absztrakt mestermű tetejére. És mehetnek is a 160 fokra előmelegített sütőbe. Tűpróbáig sütjük.

Amíg sül, elkészítjük a többi finomságot: az öntet és a pudingot, amelyektől szaftos, ízesebb, zamatosabb és karakteres lesz a zsenge piskóta.
Elsőként főzzük meg a pudingot a csomagon lévő utasításokat követve, majd dolgozzuk hozzá a vajat. Következő lépésben felhígítjuk a lekvárt: hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizet és rumot, majd forráspontig hevítjük.

 A csokiöntet elkészítését utolsó lépésnek ajánlom, amikor már mindennel megvagyunk… és mi mindennel is?

Ha megsült a piskótalap, picit hűlni hagyjuk. Nem kell, hogy jéghideg legyen. Én sosem bírom kivárni azt a hőmérsékletet. Nyugodtan lehet vele dolgozni akkor is, ha langyos. Szerintem még jobb is, mert – miközben hűl – az öntetek ízeit jobban magába zárja és megtartja.

Szóval, ha megsült, akkor rétegezzük! Válasszunk ki egy ennek megfelelő edényt, ételtárolót: rétegezhetünk folpackkal kibélelt tortaformába, egy jól zárható kerek vagy szögletes ételtároló dobozba vagy akár kisebb csészékbe, az alkalomhoz a forma…

A piskótalapot vágjuk formára.

Ha tortát szeretnénk belőle, akkor kb. egy 23 cm-es átmérőfű tortaformára lesz szükség, melynek segítségével kiszúrunk a tepsiben lévő lapból 2 kört, amely a tortánk teteje és alsó lapja lesz, a maradékból pedig majd összerakjuk a középső réteget.

A tortaformát folpackkal béleljük ki. Helyezzük az aljára az egyik piskótakört, majd itassuk át pár kanál rumos baracklekvárral, erre kanalazzuk a vaníliapuding felét. Erre jön a második piskótalap-réteg, vagyis a tepsiből a maradék piskótalap darabok, melyeket szépen elrendezgetünk, erre megint baracklekvár és vaníliapuding, és lefedjük a másik, formára vágott piskótalappal, melyet szintén átitatunk a rumos baracklekvárral.

Az a cél, hogy a piskótalapok jól át legyenek itatva.

 Egyébként a rétegezést tetszés szerint variálhatjuk, itt nincs rossz megoldás. És még egy jó hír: ha esetleg kimarad néhány leszabott piskótafecni, azt sem kell kidobni! Készíthetünk belőlük poharas desszertet – hasonlóan rétegezve, mint a nagy adagot…

Az összeállított tortát fedjük le folpackkal, és egy kis nehezéket tegyünk a tetejére, hogy jobban összeálljanak a rétegek. Pár órára tegyük hűtőbe. Tapasztalataim szerint jobb ezt estére elkészíteni, és éjjelre a hűtőbe tenni. A pihentetés után olyan szépen egymásba kapaszkodnak a rétegek, hogy öröm azt nézni.

Ha a torta behűlt és összeállt, kivesszük a tortaformából.

 Na, és most érkezett el a pillanat, hogy elkészítsük a csokiöntetet: a csokoládét kockákra tördeljük, tálba tesszük, nyakon öntjük a tejszínnel és a mikróban kb. fél perc alatt megolvasztjuk, összemelegítjük őket. Ha a csokikockák már olvadoznak, adjuk hozzá az étolajat, és érzéssel kevergessük meg őket, amíg egymásba nem olvadnak a tejszínnel. Az eredmény egy sima, fénylő, lágy csokimassza lesz. Hagyjuk hűlni, hogy sűrűsödjön, de azért még önthető legyen. A bársonyos, lomha csokimasszát lassan rácsorgatjuk a torta tetejére, ezután még egy röpke pillanatra a hűtőbe tesszük.

Kínálhatunk hozzá tejszínhabot, s ha maradt még a rumos baracklekvárból, abból is cseppenthetünk rá. Ízes, szaftos, illatos, kiadós és nagyon finom. Érdemes elkészíteni. Biztosan felkerül a családi kedvencek listájára.