Ischler… vagy isli

Egy finom kis harapás az islerből mindenkinek más-más emlékeket idéz. Van, aki úgy tekint rá, mint 1. Ferenc József császár kedvenc süteményére, van, akinek az ünnepi aprósütemények királynőjét jelenti, nekem a tipikus színházi süti, amit a gyerekkori barátokkal összedobott zsebpénzen közösen vettünk és közösen majszoltunk el.

És van itt egy nagyon egyszerű recept, melyből isteni islert lehet készíteni. A kis korongok vajtól és diótól illatoznak, melyeket meglágyít, omlóssá tesz az üdén savanykás málna- vagy csipkelekvár, és az egész tetejét selymes tejcsokiréteg vonja be, és tört dió vagy pisztácia csinosítja. Nagyon finom! Én teljesen odavagyok érte!

Hozzávalók 20-24 darabhoz:

• 20 dkg liszt
• 15 dkg vaj
• 8 dkg porcukor
• 5 dkg darált dió
• 1 csipet só
• lekvár
• 20 dkg ét- vagy tejcsokoládé
• 1 evőkanál olaj

Elkészítése:

A vajat a liszttel, a porcukorral, a sóval és a darált dióval dolgozzuk össze, és gyors mozdulatokkal gyúrjuk tésztává. Gombócot formálunk belőle és beküldjük a hűtőbe pihenni egy órára, majd lisztezett felületen nyújtsuk ki 3 milliméter vastagra. Szaggassunk a tésztából 5-6 centiméter átmérőjű kiszúróval vagy pohárral kerek formákat.

A korongokat rakjuk sütőpapírral bélelt tepsibe, és kb. 180 fokon addig süssük (kb. 10 percig), amíg nagyon enyhe színt nem kapnak. Ha langyosra hűltek, kettesével ragasszuk őket össze lekvárral.

Ha teljesen kihűlnek, jöhet a csokimáz!  Vízgőz felett, alacsony hőmérsékleten melegítsük össze az olajat és a csokit, majd vonjuk be vele a sütiket. Hagyjuk néhány órára a hűtőben dermedni.